Hónap: 2011 március

Hol kacaj kelt, ma csend honol,
Mi fényes volt, ma füstgomoly,
Vidám nézésből úgy lett komoly…
…Hogy mélyre néztem, túl sötéten,
Míg nem állt jól a zöld a kéken,
És megtörött a friss avar,
Megszokottból váló zűrzavar…
Elengedett a Föld magától,
Száguldok, míg bárki rám szól,
És jő az űr, mert csak ő jár jól…
És ér tenyerem kerek üveghez,
Autókerék kerek könnycsepphez,
Kerek, mint a szem, mint az arc, mint a Föld…
Amivel az ember végzett – így az is mindent megölt…
Azóta se látni sem a Zöldet, se a Kéket, se a Göncölt.