Napok óta most ülök le gép elé úgy, hogy ténykedhetek mások beleorientálódása nélkül. Több dolgot is említenék, szóval ne görgess tovább. A koncert nagyon szuperséges volt! Köszönöm annak a maroknyi embernek aki eljött és öröm volt látni a nevetőráncokat, melyek a régi ismerősök arcait szántották fel zenénk által.
Mikor a boltból visszaértem kutyakajával a hónom alatt, a színpad különböző színárnyalatokban úszott és Árpi intenzíven püfölte az S.O.S dobszerkóját (fura, láda alakú hangszer de megkérdezem tőle még egyszer a nevét és akkor be fogok ide szúrni egy korrektúrát) és mikor feltápászkodtam a színpadra, a másfél kilós kutyakajával meg a behűtött Kozel dobozzal, na akkor én már jól éreztem magam.
Nem is emlékszem pontosan, mit játszottunk azon a két és fél (!) órán keresztül, a fele improvizáció volt, némileg merítettünk a Laci-blues alapokból és a Gorillaz-féle lüktetésből, a többi meg jött magától (na de még Pink Floyd is??). Arra emlékszem, hogy helyenként kipillantottam az eufória függönyéből a társaságra, és akkor láttam a vidám arcokat, meg az angyalboszorkányét is, mosolyogva, úgy hibátlanul. Aztán a második sör után már merészebb dolgok következtek, én az utolsó pillanatig élvezettel zenéltem és daloltam, még akkor is, ha néha félrefújtam a harmonikán – az eufória mellékhatása… hm.
Egyéb: hamarosan megszűnik a blogom, egész pontosan átköltözik másik név alá: a szokásos, nehezen megjegyezhető netii.net-es cím helyett simán csak bariblogja.hu lesz [éljenzés]. A tartalom hamarosan felpezsdül, mint olvasóm, még biztosan találsz finomságokat a közeljövőben meg úgy egyébként is – sokat nem árulhatok el… annyira titkos hogy még én sem tudhatok róla, hejj. Apropó, nagymamámtól hallott legújabb vicc:
A nő elmegy az orvoshoz, elpanaszolja hogy saját belátása szerint túl kicsik a mellei. “Nos, mindenre van megoldás!” – mondja a doktor – ” Mostantól minden nap fél háromkor vetkőzzön le anyaszült meztelenre és kezdjen el az ujjával körözni a mellbimbója körül, így ni, és mondja hozzá – kerekecske gombocska…” – A Nő megfogadja ezt a szakmai tanácsot, s ezentúl minden nap fél három magasságában szertartásos tevékenységének eleget is tesz. Aztán egy nap a vonaton ülve döbben rá, hogy fél hármat mutat az óra! Jézusmária, nem tudja, mit tegyen, az egyik oldalon újságot olvasó ember ül, a másik oldalon alszanak, hát nincs mit tenni – nekikezd a vetkőzésnek… Ekkor az újságot olvasó ürge lehajtja napilapját és meglepetten megszólal: “Jé, már fél három? Csigabiga gyere ki!…”
Neeemááár tudom, én viszont tudok még jóízűen röhögni ehh :D. Most lépek mert megkaptam egy spéci Sting albumot (szimfónikus zenekarral aláfestett újrafeldolgozás jeee) és már van is min hallgatni – az új füles egyszerűen csodálatos 😉 Le a kalappal az osztrákok előtt!
Aki nem jött koncertre, annak ejnye-bejnye. Mivel megértő ember vónék, nem hányok senki szemére, nem borítom ki a bilit és nem telik be a poharam – de azért a rendes koncerten elvárnék némileg több arcot, ha már annyira teccik a zenénk – hisz Miattatok veszek ének leckéket, hejj! 🙂 Kifogás honlap már van, előre felrakunk minden bandával kapcsolatos eseményt, célszerű szemfülesnek lenni! Egyébiránt köszönöm még egyszer a részvételt, köszönöm mindenki másnak is, legfőképpen a bandának, hogy sosem hagyjuk annyiban és mindig jut idő a zenének 🙂 Oké, szentimentális duma vége, mindenki szedje ki a csipát és takarodjon a jégpályára!
