Fátyol lepel hull alá mindenen,
Mindig megnézem amit te nem,
Látom pírnak az égen árnyait,
Bontsd ki álom madár szárnyaid,
Szórd alá szép szikráid az égen,
Szavaid hintsd színekbe szépen.
Hitesd el hogy mindez valódi,
A hálámat nem fogom leróni,
De elraklak mélyen magamba,
Mielőtt a halál elragadna,
Sem feledem, mit láttam, érték:
Ha kértem, voltak kék napkelték.