Nap: 2010-09-01

Különös összefüggések hálózzák be az ember hétköznapjait. Elmentem ahhoz a személyhez hangfalakat beállítani, aki mint kiderült, nagymamámat költöztette közel húsz évvel ezelőtt. De tovább megyek: éjfél előtt nem sokkal, miután kiugrottam a taxiból és elindultam felfelé a hegyen, hosszas telefonszorongatás eredményeként a létező legnyugodtabb személy, akivel valaha találkoztam, vele beszélgetve zártam a nyár utolsó perceit. És jól esett a csendes finálé egy ilyen pörgős évszakhoz. Mikor a naptárba néztem, akkor történt először meg, hogy nem tudtam megmondani, a pénteki fellépésünk a hányadik lesz – már annyi Kifogás koncert volt?? Ez még mind semmi. Ma reggel felkeltem, egy pár karikás szemmel és gubancos séróval lezúgtam a fürdőbe, hogy kikaparjam magam a tükörből. Ekkor álltam egy darabig… aztán ahogy belenéztem, újra Komáromi Barnabás voltam. Én csak én vagyok, és ezt így kell, mondtam magamnak. De hívjatok Barinak, mert az élet rövid és nem csak nekem nincs kedvem hivatalosan időt pocsékolni. Au revoir, szép őszt, blogolvasóim, és boldog névnapot, kedves húgom! 🙂