Tavaszi Hajnal

Arca már nem púderes,

Pár hajszála még deres,

Szemfehérje véreres,

Felriadva álmából parfümöt keres.

Fekete pilláit felnyitja végre,

Kék szemével aranyat hint az égre,

Forró csókot nyom az olvadó jégre,

Zöldülő haját kiengedi a szélbe.

Hozzád szól, csicsergő hanggal,

Rád pillant felkelve, simogat, felfal,

Leveti kabátod, ártatlan arccal,

Mert ilyen ő, a tavaszi hajnal.