Hónap: 2008 szeptember

Az ítélet napja

Szemed fel se pattan még,
Szobád katlan, vörös az ég,
Félve reszket füstölgő kezed,
Érzed, bőrödbe sül mezed.

Körülötted sikoly mindenütt,
Odakint valakit egy kamion épp elüt,
Leesel ágyadról, mászol szobád padlóján,
Nyílt seb tátong élettársad tarkóján.

Tekinteted kiréved az olvadó ablakon,
Zokogó szomszédod torkon ragad vakon,
Szökőár jön s dőlnek felhőkarcolók,
Ordítva futnak az életükért harcolók.

Csontjaid izzanak, véred bugyog,
Arcod kaparod, az utolsót rúgod,
Hajad kihullik, dobhártyád beszakad,
S egyszercsak alólad a föld kiszalad.

Megtörik a gondolat

Csend és nyugalom van agyadban,
Csak hangya vagy, mit sem érsz,
Felteszed a kérdést magadban;
A jövő vagy halál, mitől félsz?

Élsz, és néha fáj, néha nem,
Néha király, néha semmilyen,
Néha az ember bambul – gondolkodni képtelen,
Néha viszont rájön – de akkor már féktelen.

A rendszer másszóval farkastörvény
Befedi életed, makacsul rád tapad,
Ilyenkor vagy eltipor az örvény,
Vagy felfogod; nincs rendben, és lelked fellázad.

Csak fel kell ébredned, hogy lássad
Ami van, tolvajként surran körülötted,
Ne a saját sírodat ássad,
Attól még nem lesz glória fölötted.

Gondolkodó ember vagy, tedd, mire születtél,
Szedd össze magad, ne halogass,
Gondolkodj! Mi mást tehetnél?
Élj. És ne csak verset olvass!